Hamis pénz és a Zenélő kút

Bodor Péter neve talán nem cseng ismerősen, pedig egy kedvelt budapesti építmény fűződik a nevéhez. A margitszigeti Zenélő kút a Japánkert szélén annak a kútnak a másolata, melyet Bodor Péter tervezett Marosvásárhelyen. A legenda szerint egy lengyel hercegnő iránt érzett hatalmas szerelem inspirálta a kút megalkotásában. A kupolában elhelyezett egy gépezetet, amely kihasználva a víz felhajtóerejét, a zenét szolgáltatta. Ugyancsak a kupolában volt elhelyezve Neptun isten szobra a háromágú szigonnyal, amely egy nap alatt tett meg egy teljes fordulatot, így mutatva az idő múlását. A kút hat óránként felcsendülő zenéje olyan erőteljes volt, hogy néha a szomszéd falvakban is hallották. A Bodorkút még a tűzoltóság részére is szolgáltatott vizet, melyet egy 300 méternyi távolságban levő, a Várhegy oldalából fakadó bővizű forrásból nyert.

1911-ben bontották el az épületet, mert e téren épült fel a marosvásárhelyi színház.

De szerencsére az épület mása fennmaradt Budapesten, 1936-ban készült el a Margitszigeten a Zenélő kút, és ma is élvezhetjük a minden órában felhangzó muzsikát.

Bodor igazi polihisztor volt, festett, zenélt, mechanikus óraszerkezeteket készített, és a mérnöki tudományokban is jeleskedett. Származását homály fedi, Páll Andor, aki a kutat rekonstruálta a szigeten, nem talált arról adatot, kik lehettek a szülei. Bámulatos faragványai és ügyes kis mechanizmusai csakhamar felkeltették az akkori erdélyi főurak érdeklődését, felismerték a fiatal székely gyerek zsenialitását. Saját költségükön a bécsi Polytechnikumba küldték tanulni. Amikor visszatért, az urak kézről kézre adták, mert alkotásait eredeti felfogás és újítás jellemezte. Nagyon sok templomot és orgonát épített Erdélyben, vízimalmokat, különleges óraszerkezeteket, még mezőgazdasági gépet is tervezett.

Amikor letelepedett Marosvásárhelyen, hamarosan nélkülözhetetlen ember lett. Bekerült a legkitűnőbb társaságokba, mindenki vetekedett a barátságáért, és a város is alkalmazza mérnökként.

Egyik legnagyobb vívmánya egy fém alkatrész nélkül megépített fa-híd volt. Egy társaságban, ahol éppen a bankjegyhamisításról folyt a diskurzus, valaki azt a megjegyzést tette, hogy sokkal nehezebb egy bankóprést megkonstruálni, mint a híres Bodor-hidat. A mérnök ezt meghallotta, és szakmai büszkesége nem bírta el, hogy ne vállalja a kihívást. Két hét múlva olyan elsőrangú hamisbankót nyújtott át a kétkedő barátjának, amelyről senki meg nem mondta volna, hogy hamisítvány.

De a pénz komoly kísértés, és bár Bodor tréfának szánta a bankjegyprést, a férfi megfenyegette a székely ezermestert, hogy ha ezentúl nem szállít neki rendszeresen ebből a hamis pénzből, akkor feljelenti bankóhamisításért. Bodor Péter csak most látta, hogy milyen veszedelmes helyzetbe került a meggondolatlansága miatt. Így történt, hogy kénytelen volt rendszeresen hamis pénzt gyártani, de sorsát nem kerülhette el, a hamis pénz terjesztőket leleplezték. Bodor Pétert és társait 1819 decemberében Marosvásárhely város tanácsa elfogatta és vizsgálati fogságba vetette. A zenélő kút tervei itt a fogságban készültek el, majd a város meg is bízta a foglyot, hogy megépítse a kutat.

A kút híre Európa szerte elterjedt, és sokan kifejezetten annak kedvéért látogattak a városba, hogy megcsodálják.

Marosvásárhely tanácsa mindent elkövetett, hogy Bodor Péter bankóhamisítási pere kedvezően végződjék a főkormányszék részéről, mindenképpen meg akarták menteni ezt a zseniális embert, aki az összes városi közmunkáknál nélkülözhetetlen volt. Ennek ellenére halálra ítélték, de hosszas közbejárás eredményeként I. Ferenc császár-király feloldotta a halálos ítéletet és büntetését a szamosújvári várbörtönben kellett letöltenie.

Amikor Szamosújváron megtudták, hogy milyen kiváló rabja van a várnak, nyomban felkérték Bodor Pétert, hogy fesse meg az akkor épült görögkeleti templom freskóit. Bodor Péter el is vállalta a megbízatást, mert örült, hogy naponta kiszabadulhatott a börtönből, ahol a várkapitány, egy báró, igen megnehezítette a helyzetét. A német báró nem jó szemmel nézte a zseniális székely tevékenységét és ahol csak lehetett, igyekezett borsot törni a fogoly orra alá. Bodor Péter a sok bosszantásért úgy vett magának elégtételt, hogy az egyik templomi freskón, amely az Utolsó vacsorát ábrázolta, a várkapitány bárót festette meg Júdásnak. Egész Szamosújvár hetekig a várkapitányon nevetett, aki végül is arra kényszerítette Bodor Pétert, hogy vakarja le arcképét Júdásról, és egyhetes sötétzárkát szabott a tréfáskedvű ezermesterre.

Bodor Péter 1827-ben összetörve került vissza Marosvásárhelyre, perének iratai mázsás kötegekben hevernek ma is a marosvásárhelyi levéltárban.

A feljegyzések és rajzok alapján Páll Andornak teljesen sikerült rekonstruálnia az egykori Bodor-kutat, amelyet 1935 október 2-án kezdtek építeni a Margitsziget felső részén.

Páll így indokolta meg a kút rekonstruálását: „az volt a célom, hogy az elszakított területek művészi és történelmi értékeiből megmentsek egy olyant, amely ezek mellett még szép látványosság, idegenforgalmi érdekesség is, de amely a múltra is emlékezteti a mai és későbbi generációt.”

Az biztos, hogy mi nagyon szeretjük ezt a kutat, körbelengi valamilyen nosztalgia, a régmúlt emléke, és kifejezetten varázslatos, amikor minden egész órában felcsendül a zene. Ezért választottuk a margitszigeti városi nyomozásunk kiindulópontjaként!