Autómániás szélhámos

1928-ban egy izgalmas szélhámosság adott témát a budapesti polgároknak. Egy Hercz György nevű fiatalember lazán, és abszolút hihetően Zichy grófnak adta ki magát. Hol azt mondta, hogy ő Zichy Tivadar, hol Zichy Jenő, néha a saját nevét is használta és Zichy Györgyként mutatkozott be.

Egy gróffal mindenki előzékenyebb, és mindent elhisznek neki, hiszen a nemesi származás valahogy az emberek fejében egyenlő a becsülettel. Ezt használta ki Hercz és álgrófként követett el számos szélhámosságot.

Legjobban a szép autókat szerette, mint a Meseautó főhősei, így először egy autóbérlőt szemelt ki áldozatul. Meggyőzte, hogy ő egy Zichy gróf, és sürgős dolga van vidéken, de csak utólag tud majd fizetni. Hittek neki, de az autót nem látták többet.

Egyszer egy motorkerékpárt lopott Budapesten, majd Miskolcon elegánsan leparkolt a bank előtt, és az igazgatót kereste. Budapesti borkereskedőnek adta ki magát, aki Sárospatakra tart, és útközben elvesztette pénztárcáját. Azt mondta, hogy amennyiben a 11 millió koronát nem kapja meg, hiába tette meg az utat Budapesttől Miskolcig, mert pénz nélkül nem tudja vásárlásait megejteni.

A Nemzeti Hitelintézet igazgatója elutasította az állítólagos borkereskedőt, de épp a bankban tartózkodott egy helyi villanyszerelő, Fux Győző, akinek megesett a szíve a fiatalemberen. A saját folyószámlája terhére kiutalta neki a 11 millió koronát, és letétbe elfogadta a motorkékpárt. Aztán hiába várta a pénzét. Így feljelentést tett, amikor kiderült, hogy a borkereskedő nem létezik, a motor pedig lopott.

Leányszöktetésre is használta a grófi álszemélyiséget, Zichy Györgyként udvarolt egy kóristlánynak, Vörös Emminek. Azt kérte a grófi koronáról álmodozó kóristaleánytól, hogy addig titkolja eljegyzésüket, míg ő családjával az ügyet elintézi. Egy idő után pedig ezzel állt a lány és a családja elé:

„— Sajnos — mondta szomorúan —, gőgös családom tiltakozik a mésalliance ellen és szüleim hallani sem akarnak erről a házasságról Most nem is tudom, hogy mit csináljak, az apám valósággal kiutasított, mikor meghallotta a dolgot. Így egyelőre haza sem mehetek.”

A szülők nagyon megsajnálták a bajba jutott „nemest”, és úgy döntöttek, hogy amíg a gróf szüleivel ki nem békül, fogadja el az ő vendégszeretetüket. Természetesen a szobáért és az ellátásért nem fogadtak el semmit, és a fiatalember annyira megnyerte bizalmukat, hogy tűzbe mentek volna érte. Ha a családi körben hallott valami kellemetlenséget, ha el kellett valamit intézni, azonnal jelentkezett, hogy majd ő megteszi a szükséges lepéseket. Álgrófként elintézett trafikügyletet, elmegyógyintézeti áthelyezést. Majd megszöktette a lányt, egy lopott autóval.

A szöktetés közben egy fogadóban hatalmas lakomát csaptak, majd a grófként bemutatkozott Hercz félrevonta a fogadóst, és elmondta, hogy nincs nála készpénz, és csak visszafelé tud majd fizetni neki, és megköszönné, ha addig is adna neki kölcsön. A fogadós boldog volt, hogy ilyen előkelő vendég segítségére siethet, és készséggel adott pénzt a fess fiatalembernek. Persze se az ebéd árát, se a kölcsönt nem látta viszont soha.

A rendőrségnek sikerült fülön csípni a szélhámost, és a tárgyaláson kóros elmegyengeséget állapítottak meg nála, aki nem felelős a tetteiért, és autómániában szenved. Később azonban a törvényszéki orvosszakértő azonban így nyilatkozott:

„Ha mi az ilyen embereket, mint a vádlott, büntetőjogilag beszámíthatatlanoknak nyilvánítanánk, akkor be lehetne zárni a fogházakat, mert a bűnözők 99 százaléka ennyire beszámíthatatlan.”

Így végül 2 év három hónap letöltendő fogház büntetést kapott, azonban kiszabadulva folytatta szélhámosi tevékenységét.

Mint egy jó film, nem? El tudom képzelni, ahogyan Leonardo di Caprio játssza Hercz Györgyöt, mi pedig drukkolunk neki, mert olyan szimpatikus. Ugyanakkor elkeserítő, milyen könnyen becsaphatók vagyunk, nem?

Forrás: Pesti Hírlap, 1928. 84. szám, Miskolci Napló 1926. 143. szám

Kép Csupán illusztráció. Forrás: Fortepan, adományozta Székelyi Péter