Gombos apát titkai

Egy kicsit szemezgessünk a Jáki apátság több, mint 800 éves múltjából. A 16. század közepén Erdődy Péter volt a monyorókeréki kegyúr, aki az apátságot Gombos Balázsnak adományozta, mert az apátság nagy bajban volt, és bízott benne, hogy Gombos újra felvirágoztatja.

A törökök óriási pusztítást végeztek, a szerzetesek elmenekültek, a tető beomlott. Gombos Balázs azonban kivételesen tehetséges volt a gazdasági ügyekben, és az emberekkel is kiváló érzékkel bánt. Így a törökök okozta kárt viszonylag gyorsan rendbe hozta, 21 adózó portát szerzett az uradalomnak, aktív közösségi életet teremtett a környék lakóinak. Végre azt érezték, hogy valaki törődik velük, és gondoskodik róluk.

Erdődy kegyúr fia, az ifjabb Erdődy Péter azonban irigy volt az apát elért eredményeire, szerette volna megkaparintani a vagyonát. Az apja mindig az apáttal példálózott neki, amikor felrótta lustaságát, és nyegleségét, amivel csak még jobban szította a fiú gyűlöletét az egyházfi iránt. A végső csepp az volt a pohárban, amikor az apát unokahúga, aki a háztartását vezette, visszautasította Péter nem éppen finom közeledését.

Összedugták hát fejüket a jószágigazgatójával, Lukafalvi Szarka Pállal, aki ivócimborája volt, és kitalálták, hogy megvádolják Gombost paráznasággal, és lopással. Az emberek azonban Gombos mellett álltak, és nem hagyták, hogy igaztalanul megvádolják, a királyig is elmentek tanúvallomásaikkal. A fiatal Erdődy Péter tehát alulmaradt, cselszövése nem sikerült.

Amikor 1561-ban Gombos remeteségbe vonult, annak lelki okai voltak, élete végét Istennek akarta szentelni, ezért a szerdahelyi pusztába elvonult elmélkedni, és így fejezte be életét.

Így történt vajon? Történhetett akár egészen másképpen is, például így…..

A 16. században Erdődy Péter Gombos Balázsnak adományozta a Jáki apátságot. Gombos és Erdődy még diák korukból ismerték egymást, és hát az ember mindig szívesen segíti a régi barátait, nem? Mivel a török hatalmas pusztítást végzett Jákon, így a királytól jó nagy kölcsönt kaptak, amiből valamennyit ráköltöttek a tető befoltozására, de a nagy részét inkább közös mulatozásra költötték. A nagy bajra hivatkozva 21 portát adóztattak meg, kegyetlenül beszedve nem csak a tizedet, hanem még egyéb javakat is. Gombos odahozatta szegény nővérének a lányát, hogy vezesse a háztartását, és egyéb személyes szolgálatokat is követelt tőle.

Erdődy fia, Péter becsületes ifjú volt, nem igazán tetszett neki a herdálás, és a hedonizmus, amikor az ország ilyen nagy bajban van. Jószágigazgatója, Lukafalvi Szarka Pál is a segítségét kérte, mert beleszeretett Gombos unokahúgába, és nem bírta már nézni a szegény lány megaláztatását. Összefogtak hát, és feljelentették az apátot. Az bepanaszolta őket a vasvári káptalannak, hogy meg akarják ölni, majd lefizetett mindenkit, hogy tanúskodjanak mellette. Így a vádakat ejtették, és a két fiatalember igaz próbálkozása kudarcba fulladt. Lukafalvi azonban az éjszaka leple alatt megszöktette a szerelmét, az ifjabb Erdődy pedig egy olasz egyetemre menekült az otthon tapasztalt fertő elől. Amikor az idős Erdődy 1561-ben meghalt, a fia hazatért, és átvette a monyorókeréki uradalmat. Felfogadta a helyi betyárokat, akik úgy megfenyegették Gombost, hogy az másnap lemondott, és remeteségbe vonult.

Hogy mit látunk bele a tényekbe, az nagyrészt a tálaláson múlik. Nem tudjuk, milyen érzelmek játszottak szerepet az eseményekben, kinek mi volt a motivációja, a fenti történetek nagy része kitaláció. Azonban írásos bizonyítékok támasztják alá a következő tényeket:

  • Gombos Balázs 1548 és 1561 között volt jáki apát.
  • Az apátságot Erdődy Péter kegyúrtól kapta
  • 1548-ban Erdődy fia, Péter és jószágigazgatója Lukafalvi Szarka Pál megvádolta Gombost, hogy parázna viszonyt folytat az apátságban élő nőrokonával, és lopja az apátság vagyonát.
  • Gombos panaszt tett a vasvári káptalannak
  • Az apátot támogató tanúvallomások a kirélyig is eljutottak
  • A per Gombos ártatlanságával zárult
  • 1561-ben Gombos lemondott a tisztségéről, és a Szent Yid tiszteletére emelt kápolna mellett haláláig remeteségbe vonult.

A tények forrásai:

  • Budapesti Hírlap, 1901. október (21. évfolyam, 270-300. szám)
  • Iskolai értesítők, Kőszeg – Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1936
  • Kereszty Viktor – Prohászka Ottokár szerk.: Magyar Sion 1901. (Uj sorozat 15. évfolyam)