A hajnali gyilkosság

Íme egy újabb ügy Káhán Albert eseteiből.

Egy utcai járókelő, aki kora hajnalban a londoni Chelsea úton haladt át, egy előkelő villa belsejéből kétségbeesett segélykiáltásokat hallott. A villa erkélyén egy fiatal nőt pillantott meg, aki revol­vert tartott a kezében és kétségbe­esetten sikoltozott, kiáltozott, hogy gyilkosság történt és azonnal érte­sítsék a rendőrséget. Ahogy a rendőrök behatoltak az épü­letbe, a villa szalonjában bor­zalmas látvány tárult szemeik elé. A szőnyegen, hatalmas vértócsá­ban, valami gúnyos fintorba mere­vült, rémületes arcvonásokkal, 

hol­tan hevert a villa tulajdonosa, Charles Ray nagykereskedő.

A detektív megálla­pította, hogy a gyilkos négy revol­verlövéssel ölte meg áldozatát. A sza­lon díszes vitrinje, amelyben a csa­ládi ékszereket őrizték, szét volt zúzva, ezért ke­gyetlen rablógyilkosságnak tűnt az eset.

Ray nagykereskedő házvezetőnője azonban felkeresett, hogy ő úgy érzi, nem ez történt, és nyomozzak az ügyben. Gyanúját arra alapozza, hogy minden este a konyhában arról a polcról, ahol a söröket tartják, leesik a földre egy palack. A haláleset óta minden este, nagyjából abban az időpontban, amikor a gyilkosság történt. Nem hagyja nyugodni az eset, és mivel hisz a szellemekben – ettől máris a szívembe zártam – biztosra veszi, hogy az ura akar neki üzenni a túlvilágról. A sörökről az is eszébe jutott, hogy az eset előtt pár nappal látott a polcon két furcsa címkéjű sört, ami azóta eltűnt és a szemetesben sem lelte az üres üveget.

A barátnő vallomása

A sikoltozó nő nem a kereskedő felesége, hanem a szeretője volt. Amikor kikérdeztem, így nyilatkozott az esetről: A hálószobában aludtak mind a ketten, amikor a villa szalonjából hallatszó gyanús zörejre lettek figyelmessé. Mivel a személyzetet még este elküldték a villából, a nagykereskedő maga ment le, hogy utánanézzen a zaj okának. Pár perc múlva a leány du­lakodás zaját, majd revolverlövések dörejét hallotta a szalon felől. Le­futott és megpillantotta a gyilkost, aki éppen a vitrin ékszerkincseit szedte ki. Az íróasztalon hevert a revolver, azt felkapta és ráfogta a gyilkosra. Mielőtt azon­ban elsüthette volna, az kiugrott az ajtón és elmenekült. Ekkor szaladt az erkélyre, és kezdett el segítségért kiáltozni, így fedez­ték fel a gyilkosságot.

Javaslatomra, mivel a Scotland Yard bízott a megérzéseimben, boncolást rendeltek el, és az megállapította, hogy a revolveres gyilkosságot megelőzően

a nagykereskedőt kéksavval megmér­gezték.

A vegyi vizsgálat pontosan kimutatta a méreg nyomait a gyo­morban.

Elkezdtem nyomozni, hogy a gyil­kosság éjszakáján volt-e sör a ház­ban vagy sem. Eleinte a legkisebb adat sem akadt erre vonatkozóan, később azonban kiderült, hogy a szerelmi találkozót megelőző dél­utánon a nagykereskedő szobalánya két üveg speciális gyógysört hozott a villába. A két üveg sört — mint a további nyomozás kiderítette, — a nagykereskedő felesége küldte a szobalánnyal a villába.

Később, a bírósági tárgya­láson aztán a feleség megtört, mert állítása szerint éjszaka valami nem hagyja aludni, és beismerő vallomá­st tett. Tudott a férje hűtlenségéről, tudott a légyottról is, és elhatározta, hogy férjét és annak szeretőjét megöli. Ezért csempészte a villába a két üveg sört, amelyet kéksavval vegyí­tett.

Aznapra egy másik beismerő vallomás is jutott,

úgy látszik Ray szelleme a barátnőt sem kímélte éjszakánként. Kiderült, hogy a szerető is elhatározta, hogy megöli a férfit a családi ékszerekért.

A két gyilkos terv végrehajtási időpontja pedig véletlenül egybeesett, és így lett Ray a két asszony közös áldozata. 

Az asszonyokat a börtönben már nem kínozta tovább a férj szelleme, és én is új ügy után nézhettem.

Forrás: A Magyar Detektív, 1928., 20 szám