3/17

A két név

Így van, a gondolat ereje elengedhetetlen a varázsláshoz!

Nem én voltam a mágia egyedüli képviselője a Várban. Az Úri utca másik végében élt egy boszorkány. Az 1700-as évek elején szinte egyszerre jöttünk ide valahonnan nagyon messziről, és egészen a 20. századig használtuk a mágiát ezen a síkon. Mindketten tudtuk, hogy a világ egyensúlyra törekszik, kell a rossz is, és a jó is. A boszorkányhoz rontásért jártak az emberek, álcázó, vagy csábító bűbájokért. Hozzám pedig akkor fordultak, ha jobbítani akartak valamin, vagy egy szerettük bajban volt. Ő bájitalokat használt, én pedig varázsigéket.

Az én hitvallásomat tökéletesen tükrözi Orczy Lőrinc barátom verse az 1700-as évekből. Ebben a versben rejtettem el a nevemet. Ha jobban megnézed, a boszorkány nevét is megleled.

 

Mi az a két név, amit megtaláltál?

 

[wptrigger id=48]

Kérhetsz segítséget, vagy megnézheted a megoldást

Olvasd össze külön a lilával, és külön a zölddel írt betűket. A fenti tollak színe segít beazonosítani, melyik név a varázslóé, és melyik a boszorkányé.

Statero, Solani